Sue Sanders

Sue Sanders megnyitó beszéde / Keynote speech by Sue Sanders

Az idei eseménysorozatot Sue Sanders brit aktivista, a brit LMBTQ+ Történeti Hónap egyik alapítója nyitotta meg annak emlékére, hogy a homoszexualitás iskolai megjelenítését ellehetetlenítő hírhedt 28-as szakaszt éppen 20 éve törölte el a brit parlament. A 2023. március 4-én a Centrális Galériában elmondott megnyitó beszéd angol eredetije és magyar fordítása az alábbiakban olvasható.

This year's festival was opened by British activist Sue Sanders, one of the founders of LGBTQ+ History Month UK, to commemorate the 20-year anniversary of the abolition of the infamous Section 28, which made it impossible to "promote" homosexuality in schools. The English original and Hungarian translation of the opening speech, delivered at the Galleria Centralis on 4 March 2023, can be found below.

 

Jó estét kívánok, nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek.

Nagy-Britanniában a törvényeket az egész országra nézve az alsóházból (House of Commons) és a felsőházból (Lordok Háza) álló Parlament hozza. 1987-ben a Margaret Thatcher vezette konzervatív kormány törvényjavaslatot terjesztett elő a helyi hatóságok, azaz az önkormányzatok hatáskörének korlátozására. Ezek a választott testületek a kisebb és regionális területek - például a londoni kerületek vagy a vidéki megyék - szintjén irányítják a tevékenységeket és szolgáltatásokat. Ez az önkormányzati törvény tartalmazott egy rendelkezést, amelynek értelmében egyetlen önkormányzat sem „népszerűsítheti szándékosan a homoszexualitást, illetve nem tehet közzé olyan anyagot, amelynek célja a homoszexualitás népszerűsítése, nem támogathatja a homoszexualitás mint színlelt családi kapcsolat elfogadhatóságának tanítását bármely fenntartott iskolában".

A törvény hatálybalépésekor ez a rendelkezés 28. szakasz – angolul Section 28 ­– néven vált ismertté. Egyszerre volt katasztrófa és felhívás cselekvésre, ami a leszbikus és meleg csoportok nagyszabású kampányához vezetett attól a pillanattól kezdve, hogy „28. szakasz" néven javasolták.

A törvény elfogadása katasztrófa volt, mert a következő 15 évben a tanárok közül sokan úgy gondolták, hogy még csak említést sem tehetnek leszbikusokról és melegekről az iskolákban. Egyes LMBT tanárok, akik nyíltan vállalták identitásukat vagy már előbújtak, elkezdték tagadni vagy elrejteni orientációjukat. Ennek eredményeképpen azoktól a fiataloktól, akik az iskolában szerettek volna ismereteket szerezni a leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű létről, megtagadták ezt az információt. A homofóbia az iskolai bullying  tárgyává vált, és sok tanár úgy érezte, hogy nem szállhat szembe vele.

A 28. szakasz vitafolyamata során azonban LMBT emberek ezrei alakítottak csoportokat országszerte, hogy szembeszálljanak a 28. szakasszal, és hatalmas tüntetések voltak ellene. Néhány kampány ezek közül különösen híres. Öt leszbikus kötélen ereszkedett le a Lordok Házának üléstermébe a látogatói galériáról, amikor a Lordok vitája után a 28. szakaszt tartalmazó törvényt ténylegesen elfogadták.

Néhány nappal később három leszbikus megszállta a BBC hat órai hírműsorát. Mindkettő széles sajtónyilvánosságot kapott.

A kampányomban két lobbicsoportban is részt vettem. Az egyiket pedagógusok alkották (akkoriban tanárként dolgoztam), a másikat pedig a művészeti élet szereplői (színházzal is foglalkoztam).

A művészeti lobbiban sok híres színész, pl. Sir Ian McKellen erőteljesen kampányolt, mivel úgy látták, hogy a 28. szakasz veszélybe sodorhatja leszbikus és meleg művészeti törekvések finanszírozását.

A törvény fontos öröksége, hogy az ellene való küzdelemre alakult LMBT+ csoportok közül sokan ma is léteznek, és folytatják a küzdelmet az LMBT-jogokért. 1989 óta olyan országos jótékonysági szervezetek, mint a Stonewall, a GALUP és a GIRES lobbiztak a kormánynál, és csatlakoztak az olyan már létező csoportokhoz, mint a GLF, a CHE és a Schools Out, hogy jelentős változásokat érjenek el a jogalkotásban.

Néhány a legfontosabb fejlemények közül:

  • A beleegyezési korhatár a heteroszexuálisokkal azonos, 16 év;
  • törvényes az azonos neműek házassága;
  • LMBT embereknek joga van gyerekeket örökbe fogadni és nevelni;
  • valamint az Equality Act, az egyenlőségi törvény, amely tiltja a szexuális irányultságon és nemen, fajon, valláson és fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést.

Számos kis helyi csoport, amely biztonságos teret kínál az LMBT embereknek, valamint helyi szinten kampányol, ebből a 28. szakaszt megkérdőjelező létfontosságú munkából nőtt ki.

A Schools OUT, az a szervezet, amelynek elnöke vagyok, 1974-ben alakult. Néhány meleg tanár társadalmi csoportot hozott létre, hogy támogassák egymást azokban az időkben, amikor a szakszervezetek nem voltak biztonságos helyek. Akkor váltak nagyon politikussá, amikor az egyik tagjuk elvesztette az állását, mert őszintén vállalta az iskolájában, hogy meleg.

Ez a csoport Schools OUT néven vált ismertté.

Tehát, ahogyan azt el tudjátok képzelni, mi a Schools OUT-nál fáradhatatlanul dolgoztunk azon, hogy megpróbáljuk megakadályozni a 28. szakasz törvénybe iktatását, és 1988-ban mindannyian kudarcot vallottunk. Az ezt követő 15 évben folytattuk a tanárok támogatását.

Olyan segédanyagokat készítettünk, amelyeket a tanárok jogszerűen használhattak, konferenciákat tartottunk, és számos olyan tanár segítségkérésével foglalkoztunk, akik úgy érezték, hogy az állásuk kockán forog. Rájöttünk, hogy a pedagógus szakszervezetek lassan reagálnak és teljesen felkészületlenek. Úgy döntöttünk, hogy saját szakszervezetünkre, az NUT-ra koncentrálunk és annak fizetett tagjait ösztönözzük és képezzük a veszélyeztetett leszbikus és meleg tanároknak adandó válaszaik kialakításában.

Érdemes megjegyezni, hogy technikailag a korábbi jogszabályok miatt a törvény valójában nem vonatkozott az iskolákra.

És a 15 év alatt soha nem volt vádemelés, a kárt az előítélet, a vádemeléstől, a finanszírozás elvesztésétől való félelem és az öncenzúra okozta.

2003-ban, amikor az 1997-ben megválasztott munkáspárti kormány hatályon kívül helyezte a 28. szakaszt, nagyon kevés nyilvánosságot kapott, és a régi törvény hatásai ugyanúgy folytatódtak az iskolákban, mint korábban.  A Schools OUT-ban mindannyian elszántnak voltunk, hogy fellépjünk az iskoláinkban dolgozók és tanulók emberi jogainak érvényesítése érdekében. Nagy-Britanniában már minden októberben megtartották a Fekete Történelem Hónapját, ami az országban tapasztalható rasszizmus hatásaira hívta fel a figyelmet. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy elgondolkodjunk egy LMBT Történelmi Hónap bevezetésén.

Széles körű konzultációt folytattunk az LMBT közösségek tagjaival és néhány parlamenti szövetségesünkkel.  Azért választottuk a februárt, mert akkor van egy iskolai szünet és azt reméltük, hogy azalatt a közszolgáltatások, például a könyvtárak és a múzeumok LMBT-kiállításokat vagy -ünnepségeket tarthatnak, és a tanárokban felmerül, hogy a Fekete Történelem Hónapjához hasonlóan az LMBT-Történeti Hónapot is nyugodtan bevihetik a tantermekbe. 

Sikerült csekély összegű támogatást kapnunk az Oktatási Minisztériumtól egy weboldal létrehozására. Azt szerettük volna, hogy legyen rajta naptár, hogy az emberek közzétehessék rajta az eseményeiket. Nem voltunk abban a helyzetben, hogy mi magunk szervezzünk rendezvényeket, mivel apró, önkéntesekből álló szervezet vagyunk.  Az új honlapunkon sikerült néhány, a tanárok számára használható forrást elhelyeznünk.  Megneveztünk néhány LMBT személyt, akik bár már szerepelnek a tantervben, de heteroszexuálisnak vannak beállítva, például William Shakespeare és Florence Nightingale.

Elhatároztuk, hogy a hónap ismertségének növelésére minden novemberben egy nyitórendezvény keretében bátorítjuk a Történelmi Hónap eseményeinek megtervezését. A nyitórendezvényt mindig rangos helyen tartottuk, például 2004-ben a Tate Modernben, 2007-ben a Királyi Bíróságon, 2009-ben pedig a British Museumban.  Vendégelőadóink a nemek, fajok, képességek, osztályok és vallások sokféleségét képviselték.

Minden évben volt egy kitűzőnk, amit a nyitórendezvény finanszírozására értékesítettünk.  Rájöttünk, hogy minden évben felsőoktatási intézményeket és iskolákat kérünk fel a jelvény megtervezésére.  Minden helyszínnek átadtuk az LMBT Történeti Hónap emlékplakettet, amelyre bevéstük a nevüket és a hozzájárulásukat. A plakettet egy évig őrizték, majd a következő évben továbbadták a következő helyszínnek.

Az évek során az LMBT Történeti Hónap rendezvények száma egyre nőtt. A honlapot folyamatosan fejlesztik, és most már több forrást és információt tartalmaz.  A honlap kapcsolódik a The Classroom (A tanterem) weboldalhoz, amely a tanárok igényeit hivatott kielégíteni LMBT-inkluzív tantervi óravázlatok biztosításával.

2010-ben úgy döntöttünk, hogy minden évben meghatározunk egy témát, amely sokféleképpen kapcsolódik a tantervhez.  Például 2011-ben és 2012-ben a téma a sport volt. További témák voltak: zene; földrajz; történelem; művészet és politika; vallás és hit; szellem, test és lélek.

Elérünk múzeumokat, levéltárakat, galériákat, színházakat, önkormányzatokat, szakszervezeteket és vállalkozásokat.  Mára már az a szokatlan, ha egy közintézmény nem ünnepli vagy nem ismeri el az LMBT+ Történeti Hónapot valamilyen formában.  A közösségi médiánk nagyon hatékony. Facebook-oldalunkat idén januárban több mint 90 ezren tekintették meg. A Twitteren 105 ezer követőnk van, az Instagramon 7000, és nemrég csatlakoztunk a Tik Tokhoz.

Most már nem is tudjuk pontosan, hogy hány esemény zajlik a hónapban. Ezek a szivárványos zászlók középületekre való kitűzésétől kezdve a kvízesteken, LMBT-konferenciákon, LMBT-színdarabok és -filmek előadásain, LMBT+ díjkiosztó esteken át egészen az LMBT kulturális információk megosztását célzó kisebb találkozókig terjednek. Becsléseink szerint idén több mint 1000 ilyen eseményt tartanak.

A COVID 19 világjárvány óta általánossá vált Zoom-találkozókon ötletelni arról, hogy a különböző szervezetek és vállalkozások mit tesznek az LMBT+ témák kezelése terén.

Idén a „Foci a homofóbia ellen” kampány keretében ünneplik a labdarúgásban a homofóbia ellen végzett munkát. Izgatottak vagyunk, hogy Jakub Jankto úgy döntött, a februárt választja arra, hogy coming outoljon a világnak.

Így láthatjátok, hogy ez a hónap hatékony eszközzé vált az LMBT+ emberek „népszerűsítésére” minden sokszínűségünkben.  Abban különbözik a Meleg Büszkeség Hónapjától, hogy az események beágyazódnak nagyon sok közintézmény életébe, akik felhasználják az általunk meghatározott témát.

Az idei téma a "Behind the Lens" (A lencse mögött), amelynek középpontjában az LMBT emberek által a filmek és tévéműsorok képernyőre kerülése terén végzett sokrétű munka bemutatása és megünneplése áll.  Az oktatási intézmények arra használják a hónapot és a témát, hogy népszerűsítsék az iparágban létező különböző karrierlehetőségeket.

Különösen szívmelengető számomra, hogy sok iskola használja ezt a hónapot az LMBT emberekkel és problémákkal kapcsolatos tudatosításra. Sok iskola magáévá tette a „ megszokottá tétel” elvét, amit mi a Schools OUT-nál támogatunk.  Ez azt jelenti, hogy az LMBT közreműködőket és kérdéseket egész évben napirenden tartják és beépülnek a tantervbe is. Így a pedagógusok láthatóvá teszik az LMBT közösségeket, minden sokféleségükben, és kiszorítjuk az előítéletet.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a Brexit-kampány óta Nagy-Britanniában mindannyian, akik valamilyen formában a fősodortól távolabb állunk, egy újabb, a 28. szakasztól nem teljesen különböző támadással nézünk szembe.

Ráadásul a transzneműek emberi jogaik biztosításáért való mozgósítása óta az elmúlt évtizedben egy másik támadási felület is felerősödött, a transzneműek elleni támadásokkal mind a brit kormány, mind a média részéről.

A fiatal Brianna Ghey meggyilkolása a kormány és a jobboldali sajtó transzneműek elleni bűnbakképzésének kiszámítható eredménye.

Az LMBT+ Történeti Hónap soha nem volt még ilyen fontos. Még mindig nagyon sok a tennivaló.

Az üzenet tehát az, hogy vállaljuk LMBT+ múltunkat, ünnepeljük LMBT+ jelenünket, és teremtsünk biztonságos, befogadó jövőt mindannyiunk számára. Addig nem végeztünk a munkánkkal, amíg az LMBT közösség emberi jogai nincsenek biztosítva világszerte.

Ezért szeretnénk támogatni törekvéseiteket, és köszönjük a munkátokat, amit ilyen nehéz körülmények között végeztek.

Ezennel a 11. LMBT Történeti Hónapot megnyitom.

------

Good evening, it’s a great privilege to be here.

In Britain, laws are made for the whole country by the House of Commons and the House of Lords, both known as Parliament. In 1987 the Conservative government under Margaret Thatcher presented a law to limit the responsibilities of Local Authorities. These are elected bodies who administer activities and services at the level of small and regional areas such as Boroughs of London or Counties in rural areas. This ‘Local Authorities (LA) Act’ included a clause that declared that no LA could “intentionally promote homosexuality or publish material with the intention of promoting homosexuality, promote the teaching in any maintained school of the acceptability of homosexuality as a pretended family relationship”.

When the Act became Law, this clause became known as ‘Section 28’. It was both a disaster and a call to action that led to a great deal of campaigning by L&G groups from the moment it was proposed as ‘Clause 28’.

The passage of this law was a disaster because for the following 15 years many teachers believed that they could not even mention lesbians and gays in their schools.  Some LGBT teachers who had been open about their identities or ‘out’, began to deny or hide their orientation.  As a result, young people in school, wanting to have information about being lesbian, gay, bi or trans were denied that knowledge. Homophobia became the subject of bullying in schools and many teachers felt they could not challenge it.

However, during the debating phase of Clause 28 thousands of LGBT people, up and down the country, formed groups to challenge it and there were massive demonstrations against it.  Some campaigns are particularly famous. Five lesbians lowered themselves on ropes into the House of Lords chamber from the visitors’ gallery, after their debate that actually passed the law containing Clause 28. 

A few days later, three lesbians invaded the Six O’clock News programme at the BBC.  Both got wide coverage in the press.

 My campaign involved me in two lobbying groups. One was made up of educators (I was a teacher then), and the other was composed of people from the Arts (I was also involved in theatre).

In the Arts Lobby many famous actors, such as Sir Ian McKellen, campaigned vigorously as they could see Clause 28 could put the funding for L&G artistic endeavours at risk.

An important legacy of the law is that so many of the LGBT+ groups formed to fight it, still exist today and continue the struggle for LGBT rights. Since 1989, national charities such as Stonewall, GALUP and GIRES have lobbied the government and joined pre-existing groups such as GLF, CHE and Schools Out to achieve major changes to our laws. 

Some of the major improvements are:

  • The age of consent equalised with the heterosexuals at 16;
  • Legal same-sex marriage and
  • The right of qualified LGBT people to adopt and foster children;
  • as well as the Equality Act that prohibits discrimination based on sexual orientation and gender, race, religion and disability.

Many small local groups that offer safe spaces to LGBT people as well as campaign locally sprung from that vital work to challenge Clause/Section 28.

 Schools OUT, the organization of which I am chair, has its roots back in 1974.  Some gay teachers formed a social group to support each other at times when the unions were not safe spaces. They became very political when one of their members lost his job when he was honest in his school about being Gay.

This group became identified as Schools OUT.

So, as you can imagine, we at Schools OUT worked tirelessly to try to stop Clause 28 from becoming law and we all failed in 1988.  During the 15 years that followed we continued to support teachers.

We produced resources, that teachers could use lawfully, held conferences and dealt with many requests for help from teachers who felt their jobs were under threat.  We realised that the teachers’ unions were slow to help them and totally unprepared. We decided to focus on our union, the NUT to encourage and train its paid members to improve their responses to L&G teachers at risk.

It is worth noting that technically due to former legislation the law did not actually apply to schools. 

And there was never a prosecution over the whole 15 years, the damage was done by prejudice, fear of prosecution, loss of funding and self-censorship.

In 2003, when Section 28 was repealed by the Labour government of 1997, there was very little publicity, and the effects of the old law carried on as before in schools.  All of us at Schools OUT felt determined to act to claim the human rights of staff and students in our schools. In Britain, we already had Black History Month each October which was raising the profile of the effects of racism in our country. We were inspired by this to consider instigating an LGBT History Month. 

We consulted widely with members of the LGBT communities and some allies in Parliament.  We chose February in the hope that in the week schools were closed for half term, public services, such as libraries and museums would hold LGBT exhibitions or celebrations, and teachers would get the idea that it was/is safe to take LGBT History Month into their classrooms, as they were doing with Black History Month. 

We managed to get a very small Grant from the Department of Education to set up a website. We wanted it to have a calendar so people could publicise their events on it. We were not in a position to do events ourselves as we are a tiny organization made up of volunteers.  In our new website we managed to add a few resources that teachers could use.  We named some LGBT people who, although already in the curriculum, were assumed to be heterosexual/straight, for example William Shakespeare and Florence Nightingale.

We decided to raise the profile of the month each November with a launch that would encourage the planning of History Month events. We held each launch in a prestigious place such as the Tate Modern in 2004, The Royal Courts of Justice in 2007, and the British Museum in 2009.  Our guest speakers represented our diversity of gender, race, ability, class and religion.

We had a badge each year which we sold to fund the launches.  We learned to invite higher educational institutions and schools to design the badge each year.  We presented each venue with the LGBT History Month plaque which was engraved with their name and contribution. They kept the plaque for a year and passed in on to the next venue in the following year.

Over the years the number of LGBT HM events has grown. The website continues to be developed and now contains more resources and information.  It links to The Classroom website which is meant to meet the needs of teachers by providing lesson plans that are LGBT-inclusive across the curriculum.

In 2010 we decided to set a theme every year which links with the curriculum in many ways.  For example, in 2011 and 2012 our theme was Sport. Other themes have been: music; geography; history; art and politics; religion and belief; mind, body and spirit.

We are reaching museums, archives, galleries, theatres, local authorities, unions and businesses.  We have got to the point that it is unusual for public institutions not to celebrate or acknowledge LGBT+ History Month.  Our social media is very effective. Our Facebook page has received over 90,000 views this January. We have 105 thousand followers on Twitter and 7000 on Instagram, and we recently joined Tik Tok.

It is now impossible to know how many events happen in the month. They vary from flying rainbow flags on public buildings, to Quiz nights,  LGBT conferences, performances of LGBT plays and films, LGBT+ award nights, small meetings to share LGBT cultural information. We estimate that there are over a 1000 of them this year.

Since the COVID 19 pandemic, it has become common to set up zoom events to share ideas about what organizations and businesses are doing to address LGBT+ issues.

This year the ‘Football Against Homophobia’ campaign are celebrating the work that is being done in football to counter homophobia. We are excited that Jakub Jankto has decided to choose February to ‘come out’ to the world.

So you can see the month has become an effective vehicle for ‘promoting’ LGBT+ people in all our diversity.  It differs from Pride Month in that the events are embedded in so many public institutions who utilize the theme we set.

 This year the theme is ‘Behind the Lens’ which focuses us on exploring and celebrating the varied work that LGBT people do and have done to bring films and TV programs to our screens.  Educational Institutions are using the month and its theme to promote the various careers that there are in the industry.

What is particularly heart-warming to me is the way that so many schools use the month to raise awareness of LGBT people and issues.  Many schools have embraced the concept of ‘usualising’ that we at Schools OUT promote.  This means that LGBT contributors and issues are talked about the whole year and are commonly embedded across the curriculum. Thus, educators make the LGBT communities visible, in all our diversity and we ‘Educate Out prejudice’.

However, it must be said that since the Brexit campaign in Britain, all of us in the margins are facing another backlash, not unsimilar to Section 28.

In addition, since the mobilisation of Trans people to ensure their human rights, another backlash has been rising over the last decade, with attacks on Trans people from both the UK government and the media.

The murder of young Brianna Ghey is the predictable result of the scapegoating of Trans people by the government and the right-wing press.

LGBT+ History Month has never been more crucial. There is still so much to do.

So, the message goes out to claim our LGBT+ past, celebrate our LGBT+ present and create a safe, inclusive future for all of us.  Our job is not done until the human rights of LGBT people are secure across the globe.

So we want to support your endeavours and thank you for your work under such difficult circumstances.

I now declare the 11th LGBT History Month open.

Megosztás