Ez év november 18-án lesz száz éve, hogy meghalt Marcel Proust, a modern francia irodalom egyik legnagyobb alakja. Az eltűnt idő nyomában című, hét kötetből álló regényfolyamában egy hivatás történetét olvassuk: hogyan lesz az elbeszélőből, aki egyúttal a regény hőse is, író, aki egy műalkotás időtlen dimenziójában összegyűjti és megörökíti emlékeit, s ezáltal megtalálja az eltűnt időt. A regény nem önéletrajz, de természetesen számos vonatkozásban támaszkodik az író személyes életére. Proust tizenhét éves korában döbbent rá, hogy nem a lányok, hanem osztálytársai iránt érzett vonzalmat. Homoszexualitása az egyik meghatározó téma a regényben, de a főhős szerelmei mind heteroszexuálissá transzponálva jelennek meg. A homoszexualitás Az eltűnt idő nyomában-ban mindenütt szenvedés forrása: vagy maga a homoszexuális szereplő szenved tőle (Charlus), vagy azok, akiket boldogtalanná tesz (mint az elbeszélő vagy Swann), akik szerelmük leszbikus kapcsolatai miatt szenvednek.
