Márai Sándor életművében különleges szerepet játszik a homoszexualitás: a Zendülők című regényben például a cocteau-i és gide-i beszédmódhoz hasonlóan egy kivételesen szubverzív és kreatív poétika részeként jelenik meg. Az Egy polgár vallomásaiban is hasonló a helyzet, ám A Garrenek műve című gigantikus regényfolyam későbbi köteteiben a homoszexualitáshoz való viszony ábrázolása egyre inkább az ellenségképzés és a gyűlöletbeszéd retorikája felé haladt, mígnem a teljes naplóban számtalan esetben markáns és szinte beteges homofóbiává, összeesküvéselmélet-gyártássá változott át. Márai ugyanakkor szinte folyamatosan érzékenyen reflektált fiatalkori művére, a Zendülőkre, mely akár nemzetközi áttörést is hozhatott volna neki. Ezt többször hangsúlyozza Márai Ilona naplója is, melyből kiderül az is, hogy Márait itáliai emigrációja idején, 1950-ben feljelentették állítólagos homoszexualitása miatt, és fel is idézi a kihallgatás kínos részleteit. Kivételes a magyar kultúrában, hogy Márait nemcsak a másság művészeti megnyilvánulásai, hanem a társadalmi jelenlét és térnyerés kérdései is viszonylag élénken foglalkoztatták. Meglepő lehet, hogy az amerikai LMBTQI közösség önszerveződési küzdelmeire is rendszeresen reflektál, de egy meglehetősen széles nyomtávú témáról van szó, mely Walt Whitman költészetének megítélésétől kezdődően meleg bűntényeken, művészeti alkotásokon és politikai manipulációkon (pl. a Chambers-Hiss eset) vagy a San Diegó-i Pride leírásán át a homoszexualitáshoz társított intellektuális elitizmus démonizálásáig vezet.

Mikor: 
2024. március 11. (hétfő), 17:0019:00
Hol: 

Auróra

1084 Budapest, Auróra u. 11.
Előadó(k): 

Csehy Zoltán

költő, irodalomtörténész