Létezik-e, létezhet-e magyar queer képzőművészeti narratíva? Melyek lennének az erővonalai? Mi fér bele egy ilyen tág koncepcióba? Hogyan nézne ki, milyen művekből állna egy kiállítás, mely a Hungarian Queer Gaze címet viselné? Ezeket a kérdéseket veti fel ez az előadás, mely az úgynevezett magas művészettől egészen a populáris kultúra szubkulturális mélységéig térképezi fel a nemi sztereotípiák (kivált a maszkulinitás) kibillentését programszerűen vagy spontán létükkel elősegítő alkotásokat 1800-tól máig. Az ihletet az előadáshoz és virtuális "tárlatvezetéshez" Clare Barlow 2017-es Queer British Art (1861–1967) című Londonban kiadott munkája adta. Hogy egy ilyen tárlat a valóságban is megvalósuljon, annak esélye a minimálisnál is kisebb, de hogy baráti közegben hasson, az nem elképzelhetetlen.
Csehy Zoltán előadása
