
1919. május 26-án az Emke kávéház előtt egy 35 éves férfi véletlenül egy titkosrendőrnek ajánlotta fel szexuális szolgáltatásait, így felhívva magára a Tanácsköztársaság igazságszolgáltatásának figyelmét. Az esetből komoly fajtalansági ügy kerekedett, amelynek részletes leírása a Kísérleti Kriminológiai Osztály anyagai között olvasható. Ebből esetből kiindulva, előadásunkban azt vizsgáljuk, hogy a Tanácsköztársaság alatt, amely bár rövid, de történeti szempontból igen sajátos korszaknak tekinthető, hogyan gondolkoztak a homoszexualitásról. Vajon milyen pszichológiai és kriminológiai koncepciók mentén értelmeződhetett az eset, és milyen jelentőséggel bírt az, hogy az ügy felderítését az új politikai hatalom elképzelései szerint létrehozott Kísérleti Kriminológiai osztály végezte?


