Deprecated: Unparenthesized `a ? b : c ? d : e` is deprecated. Use either `(a ? b : c) ? d : e` or `a ? b : (c ? d : e)` in /chroot/home/lmbtkuta/lmbttortenetihonap.hu/html/sites/all/modules/themekey/themekey_user_profile.module on line 56 Neil McKenna megnyitó beszéde, 8. LMBT Történeti Hónap | LMBT Történeti Hónap

Neil McKenna megnyitó beszéde, 8. LMBT Történeti Hónap

Jó estét kívánok, nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma este veletek lehetek az LMBT Történeti Hónap megnyitóján. Ebben az évben, 2020-ban van Oscar Wilde perének és bebörtönzésének 125. évfordulója. És ez a február Wilde életének talán legfontosabb hónapjának 125. évfordulója. Ezen a napon, 1895. február 1-jén, Oscar Wilde egy kompon ült a Földközi-tengeren. Algírból Marseille-be utazott, majd vissza Londonba. Oscar és szeretője, Bosie két héttel korábban Algériába mentek, hogy megízleljék Algéria mesés szexuális örömeit – és valóban, meg is ízlelték.

Oscar egyedül tért vissza Londonba, míg Bosie Algériában maradt, hogy megszállott viszonyt folytasson egy tizennégy éves algériai fiúval, Alival. A Marseille-be tartó magányos 24 órás komp-út során Oscarnak elég ideje volt arra, hogy átgondolja az életét.

Oscar látszólag diadalmasan tért vissza Londonba. Már játszották egy rendkívül sikeres darabját a londoni West Enden, és két héttel későbbre, Szent Valentin napra, február 14-ére volt kitűzve a Szilárdnak kell lenni bemutatója, így ő lett az első drámaíró, akinek kélt darabját játszották egyszerre a West Enden.

Oscar irodalmi ereje csúcsán volt. Költő, újságíró, esszéíró, író, filozófus és elbűvölő tündérmesék szerzője. Most, mint drámaíró, minden elképzelhetőnél nagyobb hírnevet és gazdagságot szerzett. London, Párizs és New York a lábainál hevert, és a világ csüggött az aforizmáin.

És minden szándék és cél szerint Oscar magánélete boldog és nyugodt volt. Boldog házasságban élt Constance-szal, egy okos és gyönyörű nővel, és két fiú büszke apja volt. Tehát Oscar élete minden szempontból tökéletesnek tűnt…

De amint maga Oscar egyszer megjegyezte, az igazság ritkán tiszta, és soha nem egyszerű. Életének csillogó aranyozott homlokzata éppen ez volt: homlokzat, amely elrejtette az ellentmondások és a sötét, féktelen szenvedélyek kavargó tömegét.

Oscar Wilde titkos életet élt. A világ szemében híres szerző, tiszteletreméltó férj és apa volt. Titokban viszont férfiak szeretője, sok férfi és sok fiú szerelmese. A férfiprostituáltak, a zsarolás és a letartóztatástól való félelem veszélyes, szürke világában élt.

Mint oly sok meleg férfi előtte és azóta, Oscar is megpróbálta elnyomni és megtagadni szexualitását. Nem kereste és nem akarta. És mint sok meleg férfi előtte és azóta, ő is nyomorúságosan, lassan és fájdalmasan kudarcot vallott, és feltartóztathatatlanul haladt valódi szexualitásának fénye felé.

Annak ellenére, hogy Oscar lassan megismerte a szexualitását, a viktoriánus társadalom a férfiak közötti szexet nemcsak bűncselekménynek tekintette, nemcsak ember és Isten törvényei ellen valónak, hanem a természeti törvények megsértésének is. Az emberek közötti szodómia olyasmi volt, amelyről sok ember úgy hitte, hogy az szó szoros értelmében kihívja Isten haragját. Ahogyan Isten elpusztította Szodoma lakóit a Bibliában, úgy szörnyű megtorlást eredményezne Angliában és birodalmában, ha a szodómiát hagynánk elterjedni.

És még azok a racionálisabb egyének is, akik nem gondolták, hogy a szodómia tűzvihart és kénkövet okozna Angliában, még ők is azt hitték, hogy a szodómia egyfajta fertőzés, szörnyű betegség, amely, ha nem fékezik meg, valamilyen módon kiszívja a nemzet és a Brit Birodalom férfiasságát és életképességét.

Oscar Wilde idején a szodómia Nagy-Britanniában súlyos bűncselekmény volt, amelyért életfogytig tartó börtönbüntetés is kiszabhattak. Számos viktoriánus fejében ez az ítélet teljesen elégtelen volt. Arra vágytak, hogy visszaállítsák a szodómiára vonatkozó halálbüntetést, amelyet az 1860-as években helyeztek hatályon kívül.

Négy évvel a mediterrán út előtt, 1891 tavaszán, történt valami, ami örökre megváltoztatta Oscar Wilde életét…

Oscar megismerkedett nagy szerelmével, Bosie-val. Bosie, azaz Lord Alfred Douglas fiatal arisztokrata volt, gazdag, kiváltságos és jó kapcsolatokkal rendelkezett. Megdöbbentően és lenyűgözően szép volt: „gyönyörű rózsaszín és fehér arcú, arany hajú, búzavirágkék szemű”. Bosie húszéves volt, az Oxfordi Egyetem hallgatója, és már tehetséges költő.

De mindenekelőtt férfiak szégyentelen szeretője volt a férfiaknak, és nem válogatott. – minél fiatalabb, annál jobb. Meggondolatlan volt, makacs, és nem érdekelte a szexualitása elrejtése. Bosie ritkán, vagy soha nem gondolkodott a rajtakapás következményein. Gazdag és erős volt, és mindig támaszkodhatott a családjára és családja politikai kapcsolataira, hogy kihúzzák a bajból.

Oscar azonnal beleszeretett Bosie-ba. Bosie fiatalsága, szépsége, bája, bátorsága és merészsége elvakította. Bosie azonban kezdetben nem vonzódott Oscarhoz, és ellenállt Oscar határozott udvarlásának.

És ekkor történt valami. Bosie bajba került. Komoly bajba. A szerencséje elhagyta, és egy oxfordi fiúval folytatott viszonyával zsarolták. A helyzet komoly volt. Ha a történet kiderül, a világ összes pénze és politikai kapcsolata sem akadályozza meg a rendőrség bevonását.

Kétségbeesésében Bosie Oscarhoz fordult. Oscar gyorsan átvette a helyzet irányítását, és ügyvédet bérelt fel a zsaroló kifizetésére. Bosie hálás volt, nagyon hálás. És Bosie hálája szerelembe fordult.

Az elkövetkező négy évben Oscar és Bosie szenvedélyes szerelmi kapcsolatot tartottak fenn, hősies felhangokkal. Veszekedések és kibékülések, elvetélt együttélési kísérletek, könnyek, vádaskodások és öngyilkossági fenyegetések váltották egymást.

Különös szerelmi kapcsolat volt, mert könyörtelen szexuális tevékenység hátterében zajlott, bárkivel, akit meg tudtak győzni vagy fizetni, hogy szexeljen velük. Szexeltek vőlegényekkel és katonákkal, istállófiúkkal és tengerészekkel, pincérekkel és szolgákkal, hivatalnokokkal és bolti eladókkal, és a munkanélküliek, szabad és felelőtlen fiatal férfiak nagy seregével, akik ködként kavarogtak London utcáin – voltak köztük tapasztalt férfiprostituáltak, mások egyszerűen pénzre vágytak. Oscar és Bosie együtt szexeltek. És szédítő ütemben hagyták maguk mögött a szeretőket és férfiprostituáltakat.

Szerelem, szex, pezsgő és étel elnyújtott orgiája volt – és nagy veszélyeké is. Szórták a pénzt, hihetetlenszámlákat halmoztak fel a Savoy Hotelben. Ismerték a zsarolás, a letartóztatás, a börtön, a nyilvános megszégyenítés és meggyalázás valódi kockázatait. És mégis, különös módon, ez a veszélyérzet, ez a kockázatérzés csak még nagyobb veszélyekre és kockázatokra ösztönözte őket.

Megzsarolták őket nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor vagy négyszer.

És mégis, a szex, a veszély és a félelem hátterében Oscar a legtökéletesebb műveit alkotta meg. És Bosie is a legfinomabb homoerotikus verseit írta.

És e rendkívüli és hősies szerelmi kapcsolat alkímiájában, a félelem, a veszély és a zsarolás talaján még valami figyelemre méltó történt. Oscar és Bosie politizálódtak. Felismerték a férfiakat szerető férfiak jogi és társadalmi emancipációjának szükségességét.

Az 1880-as és 1890-es években a férfiakat szertő férfiak kezdtek úgy gondolni magukra, mint akiknek önálló, különálló identitásuk és szexualitásuk van. Uranistáknak kezdték hívni magukat, a német szexológus, a Karl Heinrich Ulrichs által az 1860-as években megalkotott kifejezés nyomán. Most Oscar és Bosie büszkén nevezték magukat uranistáknak.

Oscar és Bosie alapító tagjai voltak a különös nevű Chaeronea Rendnek, egy titkos társaságnak, amelyet George Ives, Bosie és Oscar barátja és szerelmese hozott létre. Nevét az i.e. 338-ban zajlott Chaeroneai csata után kapta, ahol lemészárolták a tébai csapat férfi szerelmeseit. A társaság célja a férfiakat szerető férfiak emancipációja volt.

Néhány, a Chaeronea Rendből származó anyag fennmaradt, a boltívekbe zárva. A Harry Ransom Központban, a texasi Austinban volt szerencsém megvizsgálni ezt az anyagot, amikor az Oscar Wilde-ról szóló könyvemhez kutattam; furcsa és csodálatos élmény volt megérinteni a Rend ezüst jelvényét, és elolvasni a „Célszabályok” kézzel írott oldalt.

A Chaeronea Rend célja világos volt:

„Igazságot követelünk minden olyan ember számára, akit az egyének, a tömeg vagy a törvény bántalmaz és elnyom.”

A rend tagjainak ünnepélyes fogadalmakat kellett tenniük, amelyeket teljes terjedelmében felolvasok:

Soha nem fogod bántalmazni vagy üldözni a szerelmeseket.

Minden valódi szeretet szent lesz előtted.

Minden szívbéli szeretetet, legyen az törvényes vagy törvénytelen, bölcs vagy balga, boldog vagy szerencsétlen, megszentelsz a szeretetnek Szent Jelenlétéért.

Megfogadod?

Amikor Oscar és Bosie csatlakoztak a Chaeronea Rendhez, valószínűleg egyikük sem tudta, mit hoz a jövő, vagy milyen hamar ki kell állniuk azért, amiben hisznek.

A szexuális úton terjedő betegségek, a zsarolás, a letartóztatás és a börtön kockázatán túl még nagyobb problémát jelentett Oscar és Bosie számára Bosie apjának majomszerű alakja, Queensberry márki, aki a Queensberry boksz-szabályok megalkotójaként vált nevezetessé. Lord Queensberry zömök, bizalmatlan, szerencsejátékozó, keményen ivó nőcsábász férfi volt, aki vadászni, lőni és versenyezni szeretett. Queensbery gyűlölte fia és Oscar kapcsolatát, és üldözési kampányt folytatott, amely 1895 februárjában érte el tetőpontját.

Február 18-án Queensberry elment Oscar klubjába, az Albermarle-ba, és sértő üzenetet hagyott „Oscar Wilde-nak, a stricinek és szodomitának”. Queensberry tudta, hogy Oscar szinte biztosan bepereli őt becsületsértés miatt. Csapda volt, és Oscar ráharapott csalira.

Oscar becsületsértés miatt beperelte Queensberryt, és a többi, amint mondják, már történelem. A dolgok katasztrofálisan rossz irányt vettek, és Oscart két év fegyházra ítélték.

A tárgyalások között Oscarnak több lehetősége is lett volna arra, hogy elmeneküljön Franciaországba, mielőtt elítélik. De maradt. Számos életrajzíró megmagyarázhatatlannak találta Oscar döntését, hogy marad, és szembenéz a szinte biztos bebörtönzéssel.

Én nem hiszem, hogy megmagyarázhatatlan. Úgy gondolom, hogy Oscar azért maradt, mert eltökélt szándéka volt, hogy uranistaként álljon ki a nyilvánosság elé. Később azt írta barátjának, Robbie Rossnak, hogy külföldre menekülni „azt jelentette volna, hogy beismeri, az uranista szerelem nemtelen. Én úgy vélem, hogy nemes – nemesebb, mint más formák.”

Aznap este, amikor meg kellett, Oscar fájdalmasan gyönyörű szerelmes levelet írt Bosie-nak. „Talán a börtönben fogom kipróbálni a szerelem erejét. Kiderül, meg tudom-e édesíteni a keserű vizet az irántad érzett szerelmem erejével.”

Úgy gondolom, hogy Oscar és Bosie egyaránt tudták, hogy Oscar pere és börtönbüntetése áldozat volt azért az ügyért, amit most meleg felszabadulásnak hívunk. Bosie akkor áldozatnak nevezte, Oscar pedig prófétikusan ezt írta George Ivesnek a melegek felszabadításáért folytatott küzdelemről: „Igen. Nem kétséges, hogy győzni fogunk. De az út hosszú lesz, és szörnyű áldozatoktól vörös.”

Wilde-nak igaza volt. Az út számtalan, tíz- és százezer áldozat vérétől vöröslik, akik igazságtalan törvényektől és értelmetlen gyűlölettől elnyomva éltek és haltak meg.

Szeretnék felolvasni egy rövid versszakot Oscar hosszú költeményéből, A readingi fegyház balladájából, amelyet az után írt, hogy megjárta a börtönök poklát.

 

And alien tears will fill for him 

Pity’s long-broken urn, 

For his mourners will be outcast men, 

And outcasts always mourn. 

 

S idegen szívek öntözik,

Sok tört, bús könnyvödör:

Rabok siratják, vert sereg,

Kiket úgyis gyász gyötör…

(Tóth Árpád fordítása)

 

Sokan még ma is kitaszítottak kisebb vagy nagyobb kisebb mértékben. Ebben a különleges pillanatban, amikor gazdag és gyakran fájdalmas történelmünket ünnepeljük, remélem, bepótolhatunk néhány gondolatot a kitaszítottak és mártírok hangtalan sokaságáért, akik előttünk jártak, és köszönetet mondhatunk életükért és áldozataikért.

Köszönöm szépen.

Megosztás