A vámpír mint az adott kor vágyait és/vagy félelmeit megjelenítő metaforikus figura különböző, a többségi társadalomban aggályokat keltő csoportok vonatkozásában értelmezhető: pl. a feminizmus „New Woman”-nek nevezett előfutárai, a kolonializált népek, a kommunisták, a diktátorok, a drogosok, a szubkultúrák tagjai – valamint a melegek. Az amerikai Queer Studies (a „queer” a társadalomtudományok kontextusában ernyőfogalomként értendő az LMBTQIA spektrum egészére) a nyolcvanas évek óta kiemelt figyelmet fordít a vámpírfigurára. Sue Ellen Case, Richard Dyer és mások számos közös pontot fedeztek fel a melegek/queerek és a vámpírok között, ezek pl. a normák áthágása, a rejtőzködő és/vagy „kettős” életmód, a társadalmi kirekesztettség (vö. kirekesztettség az „ember” illetve az „igazi férfi/nő” fogalmából), társuló sztereotípiák (pl. jelek, amelyekről ezek a létformák „felismerhetők”) és betegségmetaforák (vö. az által terjed, hogy „megfertőzik” a konformista személyeket). Az egyik első melegjogi aktivista, Karl Heinrich Ulrichs is egy vámpírnovellát írt a szerelemnek a társadalomban tiltott formájáról: két férfi kapcsolatáról; a korai filmgyártás pedig még a szigorú cenzúra mellett is megtalálta a módját, hogy egy, a vámpírléttől szabadulni akaró nő, Drakula lánya alakján keresztül ábrázolja a leszbikus vágyat. Az előadás időrendi sorrendben mutatja be a vámpírmetafora ilyen típusú felhasználásnak legjellemzőbb példáit.

A részvétel ingyenes.

Mikor: 
2014. február 12. (szerda), 19:0020:30
Hol: 

Grand Café (Szeged)

6720 Szeged, Deák Ferenc u.18.
Szervező: 
Előadó(k): 

Antoni Rita

társadalmi nemek szakértő, filozófus