David Carter üzenete a 7. LMBT Történeti Hónapra

A 7. LMBT Történeti Hónap megnyitójára David Carter amerikai történész, író, az LMBT mozgalomtörténet kutatója, a Washginton College oktatója, a Stonewall című kötet szerzője küldött videóüzenetet. Ezúton közöljük az üzenet magyar nyelvű szövegét.

Jó napot! Megtiszteltetés számomra, hogy üdvözölhetem a Magyarországon két örömteli évforduló megünneplésére összegyűlteket: a Stonewall felkelés 50., és hazájuk szovjet uralom alóli felszabadulásának 30. évfordulójára. E két esemény közös jellemzője a szabadság, az igazság és az emberi méltóság győzelme a lelki és politikai elnyomás felett. Ezért örömmel gratulálok Magyarország népének ahhoz, hogy a nagyon brutális és kegyetlen elnyomás évtizedei ellenére is megőrizték függetlenségük, szabadságuk és nemzeti identitásuk szellemét.

Szintén gratulálok mindenkinek, aki ma azért gyűlt össze, hogy a Stonewall-felkelés 50. évfordulóját ünnepelje, minden jelenlévőnek, aki leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű vagy e közösség támogatója: akár a világ összes más LMBT közössége, Önök is nagyszerű előrehaladást tettek meg az elmúlt néhány évtizedben. Máskülönben nem tudnák felmutatni az érdekes programok és események  ilyen lenyűgöző listáját, mellyel az LMBT Történeti Hónapot ünneplik!

A film, amit látni fognak, mind a Stonewall-felkelés történelmi hátterét, mind a felkelés eseményeit kifejti majd, tehát ezeket a filmre hagyom. De szeretnék mondani valamit magának az eseménynek a történeti jelentőségéről, és megvizsgálni annak tágabb értelmét, hogy rámutassak, mit tanulhatunk Stonewallból.

Valójában nem nehéz kimondani, hogy miért történelmi jelentőségű esemény Stonewall, bár ezen gyakran átsiklanak. Stonewall történelmi hatású, mert tömegmozgalmat hozott létre egy előzetesen gyakorlatilag mikroszkopikus méretűből, ezáltal minden lehetséges sikert learatva. Hogy volt képes erre? A meleg emberek, inspirációt nyerve abból, amit Stonewallnál láttak, elkezdtek újfajta szervezeteket létrehozni, amelyek harciasabbak voltak, mint a korábbi emberbarát szerveződések. Ezek az új szervezetek, melyek általánosan az Új Baloldalról vették a mintát, azon dolgoztak, hogy annyi tagot gyűjtsenek, amennyit csak tudnak, és a Meleg Aktivista Szövetség különösen sikeres volt ezen a téren, főleg brilliáns és bátor taktikájuk és stratégiájuk miatt, amelynek része volt a media nagyon hatékony használata is.

De Stonewallnak van más jelentősége is a történelmin túl, és ez végső soron fontosabb is, mint a történelmi. Minden nemzet és fontos mozgalom eljut olyan pontokra, amikor olyan hatalommal rendelkezik, melynek kifejezése meghaladja a történelmi hatásuk pusztán racionális elemzéséből következőt. Ez azért van, mert ezek a pillanatok szimbolikusak, mivel az emberi szív által megtapasztalt legmélyebb igazságok fejeződnek ki bennük. A saját legjobb énünk nyilvánul meg bennük, reményeinket és álmainkat testesítik meg, érzéseinket és sóvárgásunkat, mindazt, amit potenciálnak érzünk: hogy a világ milyen lehetne, vagy kéne lennie. Tehát amikor az amerikai történelmet tanulmányozzuk, néhány történet, esemény, ember és pillanat nagy súllyal esik latba. Például az a történet, hogyan figyelte Francis Scott Keyes egész éjszakán át, hogy a McHenry erőd vajon elesik-e az erős brit ágyúzás alatt, és amikor azt látta, hogy a zászló fenn lobog még reggel is, már tudta, hogy a fontos csata még nem veszett oda, és a reménynek és a hit diadalának e pillanatát oly szavakkal fogalmazta meg, hogy az a nemzeti himnuszunkká vált. Ez a történet – vagy a másik, amikor ifj. Martin Luther King elmondta a Lincoln-emlékmű előtt a “Van egy álmom” c. beszédét, vagy a zászló képe, ahogy kitűzik Iwo Jimára – ezek azok a képek és pillanatok, amelyek segítenek meghatározni, kik vagyunk, pillanatok, amelyek értékeinkről adnak példát, és ezért hatalmas erejű szimbólumok.

A Stonewall-felkelés eseményláncolata számos okból nagyhatású történet. A semmiből érkezett, és meglehetősen váratlan volt. Spontán esemény volt, teljesen tervezetlen, irányítás nélküli. Egy, a maffia által működtetett nyomorúságos klubban zajlott le, és az első csoportok, amik a rendőrség ellen fordultak, lányos fiúk voltak, akik az utcákon éltek, nőies férfiak, akiket a családjuk, a társadalom kizárt magából, prostituáltak, férfias leszbikusok, és transz-személyek – hogy egy efféle csoport képes volt eredményesen fellázadni a rendőrség ellen, és megrémíteni őket, ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. De ez történt.

Most, a szimbolizmus mellett, ha feltesszük a kérdést, mire tanít minket Stonewall, a vizsgálat azt mutatja, hogy bár a Stonewallban történt felkelés spontánnak tűnt, valójában mélyen gyökerezett az azt megelőző homofil mozgalom éveken át tartó aktivizmusában, amely elérte, hogy véget érjen a meleg férfiak rendőrök általi tőrbe csalása New Yorkban, és olyan akciókat vitt véghez, amelyek a meleg klubok legalizációja felé vezettek. És ezért azt gondolom, hogy Stonewall tanulsága, amit nekünk, akiknek számít a méltóság és igazság, soha nem szabad elfelejtenünk, az: hogy mindig helyes az igazságtalanságnak ellenállni. Önök is mindig jó érzéssel fognak magukra tekinteni, ha azért állnak ki, amit helyesnek tartanak, és soha nem tudhatják, hogy mely tettük, legyen az bármily csekélynek tűnő, vezet majd a jövő felé.

Remélem, élvezni fogják a filmet.

Fordította: Dittera-Balogh Andrea

Megosztás